A vívásról

A vívás gyűjtő fogalom. Magába foglalja az emberiség története során használt összes szúró- és vágófegyverrel folytatott küzdelmet. Tágabb fogalmi meghatározásába tartozik az azonos és az eltérő, a közismert és a ritkábban használatos szálfegyverekkel vívott küzdelem, az azonos számú ellenfelek és az egyenlőtlen erők egymás elleni mérkőzése, a párbaj, a harc és a sportszerű küzdelem egyaránt. Ma - szűkebb vonatkozásban - csak a három sportfegyverrel: a tőrrel, a karddal és a párbajtőrrel való páros mérkőzést értjük a vívás fogalmán. A vívó célja: szúrással, vágással eltalálni az ellenfelet anélkül, hogy őt magát találat érné.

A vívás sajátos karakterű, extrém testgyakorlati ág, technikája egyetlen más sportágéval sem hasonlítható össze közvetlenül. Mozgásanyagát tekintve szinte egyedül áll a sportok között. A vívás fizikai erőfeszítéssel párosult szellemi tevekénység. Mozgósítja a motorikus tulajdonságokat, az értelmi-intellektuális tényezőket és a morális energiákat. E három tényező egyszerre, egymást kiegészítve, egymás hatását fokozva, megsokszorozva vesz részt a küzdelemben. Hiába végzi valaki gépies pontossággal és gyorsan a tanult akciókat, ha nem a kellő időben indítja és nem a szükséges kombinációban végzi, ha nem ismeri fel ellenfele szándékát, hibáit, előnyeit, ha nincs leleményessége és végül ha hiányzik a szükséges akaraterő, önbizalom és a győzni akarás. A jó kombinatív képesség, taktikaikészség, leleményesség és lelkierő sem elegendő tökéletes technika nélkül, mert a legjobban kigondolt és a megfelelő pillanatban megkezdett akciók is hatástalanok maradnak, ha azokat nem a szükséges pontossággal és gyorsasággal hajtjuk végre. A vívó egyszemélyben hadvezér és közkatona. "Sakkozik" egy stratéga fejével, és hadakozik a katona fegyverével, fizikai és erkölcsi erejével.

A vívás egyéni sport. Jellegének elsősorban az egyéni küzdelmek felelnek meg. A csapatversenyek, mint minden egyéni sportban, itt is nélkülözik az igazi csapatsportokra jellemző hangulatot és "összajátékot". A csapat tagjai ugyanis egymást követően lépnek a pástra és egymástól függetlenül vívják meg harcukat. Az egyéni eredmények, a győzelmek és a vereségek száma, illetve aránya fejezi ki végső soron a csapatok eredményét is. A csapatmérkőzés sem más tehát a vívásban, mint páros küzdelmek egymásutánja, mint sajátos körülmények, illetve keretek között folyó egyéni mérkőzések sorozata, ahol a mindenkor páston tartózkodók képviselik a csapatokat, s személyesítik meg effektív küzdelmükkel a csapatok küzdelmét is. Az éépen versenyző vívó munkájába, a csapat többi tagjának, a csendes szurkoláson kívül nincs és nem is lehet beleszólása.

A vívásban a győzelem nem egyfajta képesség vagy tulajdonság függvénye, hanem sok, egymáshoz szervesen kapcsolódó, egymást feltételező, esetleg éppen helyettesíthető momentumé, amely adott körülmények között mindig más és más lehet. A konkrét ellenfelek és a pillanatnyi szituáció - amely rendkívül sok fizikai és szellemi-lelki közreműködő tényező variabilitásából adódik - határozza meg az elért eredmény értékét önmagában és összehasonlíthatatlanul. A vívóakció, a mérkőzés tehát egyszeri és megismételhetetlen.

A vívás fejleszti a gyorsaságot, az ügyességet, a tempó- és ritmusérzéket. Próbára teszi az akaraterőt, a fantáziát, a találékonyságot. Gyors elhatározásra és következetességre szoktat. Erősíti a küzdőszellemet, harcos lelki tulajdonságokat formál. Növeli a kitartást, a helyzet józan mérlegelését, az érzékelés és a megítélés pontosságát. Bonyolult helyzetekben is gyors gondolkodásra és végrehajtásra késztet.

A vívásnak három fegyverneme van: a tőr-, a kard- és a párbajtőrvívás.

A tőrvívás

A tőr harci előd, történelmi ős nélkül áll a sportfegyverek sorában. A nyugati egyenes kard, a párbajtőr gyakorló fegyvereként született és nőtte ki magát önálló fegyvernemmé. Az eleve gyakorlásra szánt, és a veszélytelenebb felkészülés érdekeit szolgáló könnyebb, hajlékonyabb és védőgombbal is ellátott tőr tehát kiegészítője, társfegyvere lett a harcra, párbajra közvetlenül használt éles párbajtőrnek.  A tőr a modern sportélet első fegyvernemévé vált. Vele rendezték az első sportszerű küzdelmeket.

A tőr kimondottan szúrófegyver, csakis szúrás révén lehet vele találatot elérni. A szúrás akkor jó, ha szabályos felületen és előírt módon éri az ellenfelet. Ez azt jelenti, hogy fegyvernek - ha csak egy pillanatra is - de tisztán, láthatóan heggyel kell ülnie. A szúrás végén elért találat képletes. A találatnak ez a tulajdonsága azt jelenti, hogy egyetlen szúrásnak sem kell "átütő" erejűnek lennie ahhoz, hogy a találatot érvényesnek minősítsék. A szúrásnak nem az erő, hanem a pontosság a legfontosabb kelléke.

A három fegyvernem közül tőrvívásban legkisebb a találati felület, kizárólag a törzsre korlátozódik. Ez fokozottabban megköveteli a helyes pengevezetés, a penge és a hegy érzékelésének fontosságát. A tőrvívás követeli meg a versenyzőtől a legprecízebb lábmunkát és a legszűkebb amplitúdójú kézmozgásokat.



A kardvívás

A vívókard a keleti görbe kardból, a szablyából alakult ki. Bár a kard vágásra és szúrásra egyaránt alkalmas sportfegyver, legfontosabb akciói mégis a vágások. A vágás akkor jó, ha szabályos felületen és előírt módon éri az ellenfelet. A vágást a kard élével vagy fokával kell végrehajtani. A szúrást a tőrhöz hasonlóan a penge hegyével kell ültetni. Azok a szúrások, amelyek elcsúsznak, és éllel vagy fokkal súrolják az érvényes találati felületet, sem szúrásnak, sem vágásnak nem számítanak. A találati felület kardvívásban módosul, nemcsak a törzs tartozik a találati felülethez, hanem a két kar és a fej is.


A kard tradicionális fegyvernemünk, hosszú évtizedeken keresztül sorozatban nyertük a világ- és olimpiai bajnokságokat.

A párbajtőrvívás

A párbajtőr a nyugati egyenes kard sportbeli leszármazottja, ősét még szúrásra és vágásra is használták. A fegyver azonban időval annyira elvékonyodott , hogy a vágások hatástalanokká váltak, ezért ezeket megszüntették, mint technikai elemeket. A párbajtőr azóta csak szúrófegyver. Harci jellegét mindvégig megőrizte. Szabályai - ellentétben a tőrrel és a karddal - nem tartalmazzák a támadás elsőbbségére vonatkozó kritériumokat. Az nyer, aki előbb talál. Párbajtőrben az érvényes találati felület kiterjed a vívó egész testére, érvényes tehát a test bármely részére adott találat. Amennyiben egy vívómenetben mindkét vívót egyidejűleg találat éri, kettős találat esete forog fenn.

A vívást régen az előkelők sportjának és a sportok arisztrokratájának tartották. Bár hűvős elzárkózottságából már régen kilépett, igazán nagy tömegeket mind a mai napig nem sikerült lekötnie.



(Lukovich István: Vívás - Testnevelési Főiskolai Tankönyv Budapest, 1975)


"PER ASPERA AD ASTRA" - Már az ókori rómaiak is tudták, hogy rögös út vezet a csillagokig. Noha azóta eltelt több mint kétezer év, a mondás igazságtartalma mit sem fakult. Ugyanakkor kemény munkával, kitartással nem lehetetlen a dicsőséghez, a sikerhez vezető út végigjárása. Ennek bizonyságául szolgál az alábbi névsor, ami olimpiai bajnok vívóink nevét tartalmazza, akik lángbetűkkel írták be magukat a magyar és az egyetemes vívósport történetébe.


1908, London

Fuchs Jenő (kard - egyéni)
Kardcsapat (Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos)

1912, Stockholm

Fuchs Jenő (kard - egyéni)
Kardcsapat (Berty László, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos)

1924, Párizs

Pósta Sándor (kard - egyéni)

1928, Amszterdam

Tersztyánszky Ödön (kard - egyéni)
Kardcsapat (Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön)

1932, Los Angeles

Piller György (kard - egyéni)
Kardcsapat (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György)

1936, Berlin

Elek Ilona (tőr - egyéni)
Kabos Endre (kard - egyéni)
Kardcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, Rajczy Imre)

1948, London

Elek Ilona (tőr - egyéni)
Gerevich Aladár (kard - egyéni)
Kardcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László)

1952, Helsinki

Kovács Pál (kard - egyéni)
Kardcsapat (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László)

1956, Melbourne

Kárpáti Rudolf (kard - egyéni)
Kardcsapat (Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál, Magay Dániel)

1960, Róma

Kárpáti Rudolf (kard - egyéni)
Kardcsapat (Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás)

1964, Tokió

Pézsa Tibor (kard - egyéni)
Rejtő Ildikó (tőr - egyéni)
Női tőrcsapat (Mendelényiné Ágoston Judit, Sákovicsné Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Marosi Paula, Rejtő Ildikó)
Párbajtőr-csapat (Bárány Árpád, Gábor Tamás, Kausz István, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán)

1968, Mexikóváros

Kulcsár Győző (párbajtőr - egyéni)
Párbajtőr-csapat (B. Nagy Pál, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán, Schmitt Pál)

1972, München

Fenyvesi Csaba (párbajtőr -egyéni)
Párbajtőr-csapat (Erdős Sándor, Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, Osztrics István, Schmitt Pál)

1976, Montreal

Tordasi Ildikó (tőr - egyéni)

1988, Szöul

Kardcsapat (Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György, Szabó Bence)

1992, Barcelona

Szabó Bence (kard - egyéni)

2000, Sydney

Nagy Tímea (párbajtőr - egyéni)

2004, Athén

Nagy Tímea (párbajtőr - egyéni)

2010. London

Szilágyi Áron (kard - egyéni)